2007. április 23., hétfő

Kassák Lajos után szabadon...

Keserűs szörnyű kávét hörpintett le kettőkor
borzongott tőle egész belseje
de megitta
hajnal négykor a négyeshatoson
végigsimított egy fekete a derekán
mielőtt leszállt
kiszívták hajából az illatot
lenézett a színpadról
mindenki meglepődött hogy csak 19
a welcome drinket az Astorián itta meg
rájött hogy mégsem szerelmes
abba akibe úgy gondolta
ABBA szólt a bárban mikor
az ismeretlennel ropta
ki azt súgta imádlak
felfaló csillogás bujkált a szemében
mint annak a másiknak
a következő helyen
szédült kicsit fél ötöt mutatott
a Nyugati nagy órája
fél hatkor már zuhany alatt
ázott le róla az esti piszkos
tánc nyoma
s szeméről a festék
pihend ki magad bulikirálylány
közel a második dobás
vállára ül hát a kötelesség
súlyos madara
fiatalság bolondság
hanyagság
mi is az hogy barátság
egy lélek mely két testben lakozik
jegyezte egykor egy bölcs öreg
mi is az hogy szeretet
mely hosszú tűrő kegyes
mely nem irigykedik nem kérkedik
nem fuvalkodik fel
mely nem cselekszik éktelenül
nem keresi a maga hasznát
nem gerjed haragra nem rója fel a gonoszt
nem örül a hamisságnak de örvend az igazsággal
mely mindent felfedez mindent hisz
mindent remél mindent eltűr
mi is az hogy szerelem
az Isten gyermeke tartozni kíván egy másikhoz
feltétel nélkül érte létezni
mi is az hogy félelem
elveszik a hit s bizalom Istenben
de azért tutto bene grazie
majd csak lesz valahogy az élet
hisz music is the key
és főzeléket evett hús nélkül
mert utálta aznap
almát eszem s ropog a fogam alatt
nem jöttél el
átverte
akkor bosszantotta
utólag kicsit sem sajnálja
hogy nem hagyta magát
bedőlni egy szemfényvesztő
21 évesnek
ki gyerek még
s hozzá mérten a Nő felnőtt rég
s ez már nem elég
régóta
régóta
több volna a kvóta
ha volna nem volna volna
három zsongta körül egy este
körülállták mint kiskatonák
s a Nő csak bólogatott
hessegette a bókokat
kerítőt játszott az egész társaság
de ő nem kért belőle
a felejtésre kényszer a legnagyobb átok
a remény hal meg utoljára
és a csótány
rock tombolt a fülében a buszon
az ütemre lépkedett hazáig
álmodik már délután is
két óra is elég hozzá
meddig lehet szeretni valakit
plátóian
lassan reményt vesztve
elméje játéka ellen tenni nem tud
hogy éjjel is őt látja már
és korán kel és feje fáj
és étvágya nincs
reggeli nélkül rohan el hazulról
a húsz-perc-késés nem marad el
instant leves lapul a táskában
és ásványvíz
délután jut eszébe hogy még nem evett
simogat a hajnal simogat a kezed
szeretem a szád és szeretem a szemed
hide-and-seek
aki bújt aki nem
karomban ébred az álomból egy másik
szerelem a neved szerelem a neved
a neved
a neved
a neved
second chance second chance
érzem időt elcsensz
a napjaimból de nem hagyom többé
pitypangos parkról közvetít
által vágtat a busz az Erzsébet-hídon
hát mégsem olyan rémisztő az
ott elől
mosolyog a mikrofonon
sweet sugar candyman
sikolt a fülében
a metrón
cigányasszony koldul karján csöpp gyerekkel
részeg otthontalan támasztja a falat
az aluljáróban
keresi önmagát
London
Prága
New York
Itália
húzza szívét
kis piros autó a másik álma
furikázna éjt nappallá téve
álmodik nyitott szemmel
jár a belvárosban
idős néni birsalma portékával
kínálja forró teát szerez a hideg késő téli estén
a néni fagyos keze felmelegszik
szeme midőn férfit lát mosolyogni
kisbabán
divatos cipellő
kajtatása hetek óta
s lám végül győzelem s birtoklás
s jöhet már a megnyugvás
valóban egy nagy kérdőjel volna az egész létnek
milljom mozzanata
{és íme kérdőjel}

0 hozzászólás: