2007. május 31., csütörtök

Details

Olyan furcsa, hogy sokszor milyen apró dolgok képesek feldobni egy-egy pillanatot. Meglátni valamit a buszon, ami jó ízlésre vall. Felfedezni egy nő lábán egy lábujjgyűrűt. Megvenni a kedvenc magazin legfrissebb számát. Megtalálni valamit, amit már régóta kerestem. Hallani a rádióban egy régi számot, amit kamaszkorom hajnalán dübörögtettem a kazettás magnóban. Észrevenni egy ismerőst a Ferenciek tere Jégbüféjének kirakatában kiállított tablón, aki általánosban osztálytársam volt. Megérteni, amit a külföldiek beszélnek egymás közt a Váci utcában. Új üzenetet kapni. Beleborzongni, ha a szél megcsiklandozza a tarkóm. Mosolyt váltani egy üzletben az eladóval, s kis időre elfelejteni, hogy nem minden bolti dolgozó udvariatlan. Olyan becenéven szólítani valakit, ahogy csak én hívom. Belelépni egy pocsolyába, és lábnyomot hagyni a betonon, legalább egy darabig jelezve, hogy ott jártam. Felismerni a TV-ben egyik barátnőmet egy szereplő magyar hangjaként. Találni egy olyan zeneszámot, ami éppen arról szól, amilyen hangulatom van. Gyűrűt hordani a kisujjon. Mézbe mártott diót eszegetni. Hajnali háromkor madárcsicsergésre ébredni.

0 hozzászólás: