2007. május 14., hétfő

Mielőtt elindulok a sokadik színházi előadásra

Az ablakon befújó szél fellapozza a földön heverő újságot; táncot jár a porcicákkal; bebújik a vállfára akasztott blúzba; fák szálló porzóit vonultatja fel a monitor előtt. A szobában szanaszét táskák, ruhák, parfümök, krémek, a múlt hetem maradványai, könnyű feladat volna felvázolni az egész heti programom belőlük. Suli, randi, kirándulás, színház, és így tovább. Gyönyörű mélyvörös lakkra bukkantam ma a drogériában, ahová eredetileg csupán egy képeslap miatt tértem be, hisz holnap Zsófia-nap lesz, ami részemről nem elhanyagolandó. Zsófia barátnémat hat éves korom óta ismerem, és mindmáig kitartóan mellettem van. Bár akadt időszak, amikor én bolond voltam - ő viszont józan, így megmaradt ez a kivételes és rendkívül értékes kötelék. Szóval holnap sem feledkezem meg a titokban postaládába bedobandó üdvözlésről ("Az élet teljességét nem években mérik, hanem ÖRÖMBEN. Kinek-kinek annyit ér az élete, amennyi örömet szerez másoknak." Zay László).
A határidőnaplómban (ami nélkül mellesleg létezni sem bírnék, kissé eltúlzott értelemben, ugyanis MINDEN ebbe van felírva, amit csak fel lehet írni az ember lányának: programok, vizsgaidőpontok, munka, teendők, muszájok, kellemességek) be van karikázva a 11 óra a holnapi napon. Saj-tó-tá-jé-koz-ta-tó-ra vagyokkk hivatalosss. És naná, hogy ez érdekében lógni fogok egy pindurit a suliból. Egy kedves barátnőmnek kiadják végre a könyvét. Botrány lesz belőle, előreláthatólag. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MUOSZ) székházában tartják a hepajt, szóval már ezért is nagy öröm, hogy ott lehetek. Nyitott szemmel kell járni, talán ez a legésszerűbb tanács a mai világban.
Olyan vándör kabátra tettem szert a hétvégén, erre ma beáll a 30 °C árnyékban. Aj, de nagyon elutaznék a fenébe pár napra, ahol esik, kellemes hűvös van, és nincs több 12 °C-nál. Nem bírom a meleget, a hőséget, sosem tagadtam, hogy inkább télpárti vagyok. Mázlista angolok, bár ők biztos olykor inkább velünk cserélnének, akik hamarosan eldicsekedhetünk mediterrán klímánkkal, pedig nincs is tengerünk. És a kettő nálam úgy összefügg kissé. Kezd megbolondulni a világ, minden és mindenki kifordul magából, de azért maradjunk józanok és nyugisak, lesz ez még így se. A körömlakk meg mindig ott lesz, hogy felvidítson.

0 hozzászólás: