2007. május 17., csütörtök

Mindig

Mindig máson jár az eszem, mint amin az adott szituációban kellene. Képtelen vagyok arra koncentrálni, amivel éppen foglalkozom, a gondolataim rég továbbpörögtek, már egészen más, egészen új eseményeken tekergek. Mindig kell valami új, nem bírok leragadni egy valaminél, a kíváncsiságom, nyugtalanságom és az ismeretlen megismerése utáni vágyam sokkal erősebb, minthogy csupán egy vagy néhány dolog le tudjon kötni hosszabb időre.

Mindig új fejezetet akarok kezdeni, csak arról feledkezem el, hogy ahhoz nekem is kell továbblapoznom. Ha az életem egy könyv volna és azt valaki fellapozná, vastag, vaskos kötetet tartana a kezében, különleges könyvkötéssel, illatos oldalakkal, tele könyvjelzővel, szamárfüllel és maszatos ujj hagyta pecséttel. Néhány lap közül kihullana egy szál préselt virág, azt követve üdítővel eláztatott lapok következnének, melyeken kissé megolvadtak a betűk. Hosszú olvasmány lenne, néhol lassú, néhol letehetetlen részekkel. S bár még csak tizenkilenc esztendőt tudhatok a hátam mögött, remélem, sokkal hosszabbra íródna ez a regény ennyinél. Furcsa, mióta betöltöttem az egy híján húszat, rengetegszer akaratlanul is mondogatom magamban József Attila egyik remek versét, kissé átköltve: Tizenkilenc éves lettem én, meglepetés e költemény, csecse-becse.

Mindig nagy örömmel ismerkedem meg új emberekkel, és örülök, ha megtudom, valakinek hány testvére van. Főleg mióta egy beszélgetés során szóba került, hogy egyik csoporttársamnak tíz testvér is jutott. Lenyűgöző! Ő aztán sosem lesz majd egyedül!

Mindig, illetve mostanában, ódzkodva szavazok valakinek bizalmat. Nehezebben fogadok valakit baráttá, pedig legszívesebben leszólítanám a metrón a szimpatikusnak tűnő embereket, és összehaverkodnék velük. Sokkal jobban hangzik, mint egész úton bámulni a nyomorult reklámplakátokat vagy az emberek cipőjét, nem? Ha valakivel úgy érzem, nagyon hasonlítunk egymásra, teljesen oda leszek érte, és még több időt igyekszem vele tölteni. Minél többet akarok megtudni róla, megismerni belőle, talán ezzel meggyőzve magamat, hogy igen, ismét új barátot tisztelhetek az illetőben. Viszont ezzel azért vigyázni ajánlott, mert nagyokat lehet csalatkozni. Sajnos.

0 hozzászólás: