2007. július 12., csütörtök

Szusszanat

bársonyt ültettek a tenyeredbe
összes ujjbegyed nyoma
ott marad rajtam
feküdj csak ide
hajtsd fejed két mellem közé
így tüdőm bizton érzi
mikor levegőt veszel
s te hallod füledhez simulva
hogy lüktet bennem az élet
aztán arcod oly közel van már
orrnyerged enyémhez simul
s kiolvasol titkokat a szembogaramból
csak te ismerheted e titkos írást
senki más
megvallasz nekem egy egész
elképzelt életet
s minden szavad mosolyként
nyílik ki arcomon