2010. május 24., hétfő

Már megint karmolok

Lángokat karmolok a kezedre,
a két kis gödröt akarod a derekamon.
Hajam takarja fél arcom,
kontrasztok tekeregnek rajtunk.
Legyünk izgalmasak,
kiáltsd vállam gödrébe a vágyad,
le akarod venni a harisnyámat?
Túl erősek vagyunk egymáshoz,
egyszer serceg, máskor gyöngyözik
a bőröm tőled.
A közelséged beljebb találkozik velem,
mint az testi valónkban látszik.
Attól még, mert mindent markolsz
sebtiben,
közel sem birtokolsz
semmit belőlem.
A test csak bábu,
néha szálkákkal sózott.
Lelkünkben a hév feloldódott.

Fáj hát, ha belém hatolsz?

0 hozzászólás: