2010. október 24., vasárnap

Watch me burn at Sunday morning

Lángolva ébred a lelkem, megvan még,
vasárnap reggeli watch me burn,
és ahogy végignyújtózik a testem,
életre kel bennem minden,
de új szavakat kell találnom,
mert egyre csak a régieket használom.
Lelógnak lábaim az ágyról, de nem érik el a parkettát,
összekoccannak a térdek, a bokák,
majd megrökönyödött pirosba öltözöm.
A kávé forró leheletét érzem arcomon,
az ablakon túlról belém mosolyogja magát az ősz.
Nagyokat sóhajt a szobában a csönd,
elindítom ismét az óráimat.

0 hozzászólás: