2010. november 1., hétfő

Szúnyog

Egy képzelet ébresztett fel,
mentás lehelet simította körbe a bokámat.
Rágógumit fújó villamosvezetőt láttam a körúton,
cigarettacsikkek tolongtak a beton hasadékában.
A szavakat nem lehet elégetni,
vigyázz, mert a (lerágott) csontnak is van szaga.
Tíz év múlva vajon,
hol iszom a reggeli kávémat.
És kivé leszek.
Most zsibbadok,
zsibbadva zsibongok,
kalácsra olvasztok sajtot,
paradicsomot borsozok.
Asztalomon szúnyog haldoklik,
vonaglásában élni akarás.
Megfogalmazni a félelmet.
Szavak burkába bújtatni a kétséget.
Kémeket rejteni a fülem mögé.
Ez az, amit nem szabad.

0 hozzászólás: