2010. november 16., kedd

Ugyanabban a momentumban

Ugyanabban a momentumban, mikor reggel a fürdőszobában a szempilládat fested, a rádióban bemondja a hírszerkesztő, hogy egy áldozat nem élt túl egy balesetet, mire hirtelen megáll az ecset a kezedben, és nézed magad a tükörben, milyen ostoba vagy, sminkelsz, miközben mások nem élnek túl egy balesetet.
Ugyanabban a momentumban anyád beér a munkahelyére és álmosolyt vált a földszinten a szomszéd osztályon dolgozó kolléganőjével, akit egyáltalán nem kedvel, aztán ugyanabban a momentumban otthon a felső szomszéd felébred, őrjöngve lecsapja a vekkert, lehallatszik a káromkodása. Ő még nem tudja, hogy ugyanabban a momentumban pár száz kilométerrel arrébb egy áldozat nem élt túl egy balesetet.
Ugyanabban a momentumban egy lány, aki először visel magassarkút, mert fel akar nőni, megbotlik a sétálóutcában, ugyanabban a momentumban néhány lépéssel arrébb egy kalapot viselő férfi hüvelykujjával sodorva az érméket leszámolja az aprót a pultra a forró reggeli kávéért, de ugyanabban a momentumban meg is hallja, majd fel is segíti a megbotlott lányt a sétálóutcában, aki először visel magassarkút, mert fel akar nőni.
Ugyanabban a momentumban apád rostokol a dugóban, felhúzza az ablakot a szmog elöl, mire ugyanabban a momentumban ugyanaz a hírszerkesztő ugyanarról a frekvenciáról túl vidám hangon elmondja, hogy egy áldozat nem élt túl egy balesetet. Ugyanabban a momentumban talán néhány autós, aki hallja ugyanazt a hírszerkesztőt ugyanarról a frekvenciáról, gondolatai közt átfut, hogy bármikor áldozat lehet egy balesetben, amit nem él túl.
Ugyanabban a momentumban egy cégvezető közli egy alkalmazottal, hogy elbocsájtja, és ugyanabban a momentumban a város másik végén egy másik cégvezető közli egy másik alkalmazottal, hogy előlépteti. Ugyanabban a momentumban az elbocsájtott alkalmazott felesége elköszön a gyerekeitől az óvodában, míg ugyanabban a momentumban az előléptetett alkalmazott felesége összeszedi ruháit szeretője hálójának padlójáról. Ugyanabban a momentumban az elbocsájtott alkalmazott arra gondol, este mit fog nézni a tévében tagadásképpen, és ugyanabban a momentumban az előléptetett alkalmazott arra gondol, mit vesz majd a feleségének a fizetésemeléséből, aki ugyanabban a momentumban összeszedi ruháit szeretője hálójának padlójáról.
Ugyanabban a momentumban egy hajléktalan maga alá piszkít az aluljáróban, akinek hajnalban egy egyetemi professzor százast nyomott a tenyerébe, aki ugyanabban a momentumban megérkezik a szemináriumra, és ugyanabban a momentumban eszébe jut, hogy egyszer áldozat volt egy balesetben, amit túlélt.
Ugyanabban a momentumban fáj átérezni, hogy a világ éppen, ugyanabban a momentumban úgy viselkedik, mint egy tömény rövid ital, mely ugyanabban a momentumban szempillantás alatt nyersen és gyorsan végigmarja a torkodat.
És ugyanabban a momentumban a szomszéd felébred, anyád álmosolyog, egy lány megbotlik, egy férfi kávét fizet ki, apád rostokol, egy cégvezető elbocsájt, egy alkalmazottat elbocsájtanak, egy másik cégvezető előléptet, egy másik alkalmazottat előléptetnek, egy feleség búcsúzik, egy másik feleség megcsal, egy hajléktalan bepisál, egy professzor megérkezik, és egy hírszerkesztő felolvassa a rádióban, hogy egy áldozat nem élt túl egy balesetet.

0 hozzászólás: