2012. január 19., csütörtök

Hullaszag

A legapróbb neszek - mindig a legapróbb neszek képesek a leginkább eltömíteni az áramlást.
Lassú pusztítással hígítják fel a nyugalmat,
gunyorosan nézik végig, miképp oldódik fel
a bizsergető, balzsamos csend,
s veszik oda a simogatás.
Felbőszül a szellem,
ordításra nyílik a száj,
maró sóként bánt meg minden egyes szó.
Leforrázott látomások, kiégett kedélyek hullazsákként csüngve
kapaszkodnak, tapadnak a villamoson.
Úsztatják a villamost a sínek,
ringatva áthatolnak a száraz testen,
száraz nyállal,
huhogó hullámok előttük,
s utánuk.
Duruzsoló lámpafény kel párbajra
a lisztes köddel,
tűsarok hasít a beton lelkébe,
kíméletlen karmolás,
hegesedő hegedűszó
mindahányszor koppan.
Fulladozik, öklendezik az alkony,
s a hajnal széthasadva hány hullákat a horizontra.

0 hozzászólás: