Túl halk, túl forró

Elgondolkodtató.
Túl halk vagyok és túl forró.
Ezt írod tintával a mellem fölé.
Pedig én csak igaz barátod akartam lenni,
s nem folyton kedvtelésből szenvedni,
kéretni, mint az szokásod.
Nem érdekelnek fesztiválok,
képzeletben a 19. században járok.
Hűvös tengerpart nyúlik messze szemem előtt.
Nincs különbség, hogy a szél vagy a könnyek
hűsítik arcomat.
Csak érzések vannak. Csak tiszta érzések.
Sós levegő marja számat,
a függöny átszaltózik a terasz ajtaján.
És bentről zongora hallatszik.
Játszol, szeretem.
Rímeket gereblyézek a parton.
Az életem egy kosztümös sanzon,
nővérem Virginia Woolf.
Kézen fog, s a tengerbe húz,
habruhám, mint szende tajték,
a hullám mesés nyakék
magával ragadva szeret.
Hegedűkacagás üti meg fülemet.
Csak a szeretet, csak a szeretet
áramlik képzeletemben.
Zsibbadnak szemeim a folytonos remegéstől.