Csapdában vagyunk

Mit érezhet...
a Deák tér átjáró folyosóján kolduló cigány asszony, kinek évtizedes fájdalom vésett pókhálót arcába? Talán magányos, talán hatalmas családos.
Mit érezhet...
a Blaha Lujza tér villamosmegállójában zsonglőrként kezein járó, lábak nélküli hajléktalan? Talán minden éjjel máshol pihen meg.
Mit érezhetett...
a reflektorfényes kifutón vonuló modell, ki magazinom fotóján szerepel? Talán azóta már áldozata lett az egésznek.
Mit érezhet...
a napi 12 órát a pénzváltó fülkében ücsörgő fiatal lány? Talán gyűlöli a kapitalizmust.
Mit érezhetek...
mikor 14 óra munka után a metrón fejemet az ajtónak támasztva szembe nézek az ablakban felsejlő karikás szemű nővel? Talán nem lehet mindig egy elképzelt élettel vigasztalnom magamat.