22

Elképzelem ezt a 22-est,
mint egy otromba, nyers, nap égette mérföldkövet,
valahol a száraz országút viszketegségében.
Tetejére lépek, egyensúlyozva állok,
stabilnak tűnő,
mégis ingatag szobor ez a kő.
Dohos szagot érzek, holott égeti a nap fejem.
Izzadnak a kettesek a műmárványról,
pengeélen táncolok.
Leszökkenek, megcsókolom címerét,
s fekete rúzsként maradnak ajkamon a számok.