Gőg

Száraz, kicsorduló szemek, sötét karikák,
ez' vagytok ti, emberek.
Temetésén a halott is siratja magát, bőg,
elkíséri, s szemét festi hűen a gőg.
Cserépajkak, s szótlan kezek,
egyetlen jelet sem ismerek.
Nem tudtam beszélni vele,
hiába velem hangok ezrede,
kezem beton, csuklóm gyerek.
Már egy éve, már egy éve...
itt ül bennünk a döbbenet.