Ssssssshhh, takard el a bejáratot.
Nincs más feladatod,
mint végig állni a tekintetet.
Kerek falú szobában ülünk,
fáklyák és tűz,
barnább a szemem, mint napfényben.
Ugrál a szemed,
vidd arrébb kezed,
elront mindent az érintés.
Miért hiszed, hogy csak úgy lehet?
Ússz velem a képzeletben, csak nézd a szemem,
táncol a gondolatom, hullámzik lélegzetem,
elérheti kétségedet.
Máris meg vagy szeppenve?
Ne számold a szempillámat,
nem sikerülhet neked.
Ne rejtsd el a kijáratot.
2010. május 24., hétfő
"They died with my name on their lips, my taste on their tongues"
Csettintette Kinga dátum: 3:47 de.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése