baromira nem

abszurd kérdéseken töröd a fejed
vajon hány születik meg azokból az emberekből, akik ebben a pillanatban fogannak meg
hány fészkeli magát aidses méhbe, hány veszi magára a dawn kórt
hánynak ér testéhez hideg fém majd
hiszel az istenben, és azt akarod hinni, hogy kiválasztott vagy
hogy más vagy, mint a többi
a világot egészen biztosan más szemszögből látod
megismersz egy férfit, de nem mersz neki mesélni erről
mert ő olyan átlagos
és rögtön címkét ragasztana gondterhelt homlokodra
"őrült"
és félsz
tulajdonképpen félsz, mert tervezel
előre az életedet
hogy mit akarsz elérni, hová akarsz eljutni
aztán hirtelen látod magad, majdnem százévesen,
valahol egy nagyon messzi országban
nagyon sok ráncszállal az arcodon, mély bölcsességgel a lelkedben
a várakozás és a félelem
te nem tudsz egyszerűen kikapcsolni
rájössz talán, hogy rég elvesztél
már évek óta nem találod azt, aki voltál
és bizony újabb évekbe fog telni, hogy ismét rátalálj
találkozol egy lánnyal
először lát életében
de mikor belépsz, azt érzi
meg fogod ismerni
és fel leszel rá készülve, hidd el
csak ne fojtsd el, csak ne fojtsd el