Már megint haragszol mindenkire,
de leginkább önmagadra vagy dühös.
Ez a félelmetes erő, ez a nyughatatlan harag meg is mérgez,
beteg leszel tőle, a bőröd, a hajad, a fogad, a lelked
megsínyli mind.
Hogy lehet ebből kiszállni? Ki kell? Ki lehet?
És inkább elmenekülnél.
Nem találkozni senkivel, ki új.
Hogy ne lássa ezt az embert, ez a bőrt, amit most viselsz,
mert ő nem te vagy, nem ez az igazi formád.
Azt szeretnéd visszaszerezni rég,
csak valahogy most annyira kilátástalannak tűnik,
hogy valaha visszatérj az eredendő önmagadhoz,
akit eszedben sincs gyűlölni,
hanem imádsz mindenestül.
De hol van, hol van.
Miért nem tudok olyan lenni, mint akárki más?
Lenyírom a hajam, kihúzom a fogam, lekaparok minden bőrt.
2010. szeptember 14., kedd
welcome to the planet
Csettintette Kinga dátum: 6:49 de.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése