2010. november 5., péntek

Fényt!

Nézd, ahogy nevetek és közben minden porcikám rád figyel.
Nézd, ahogy szaladok, fülembe zenét tömök, nézd, ahogy csípőm szökken, nézd, ahogy kacagok és fejem hátravetem, nézd, ahogy szemem a napnak eresztem, nézd, ahogy kitárom karom, kitárom lelkem.
Nézd, ahogy leöntöm magam, mert ügyetlen vagyok,
nézd, ahogy megbotlok, mert figyelmetlen vagyok,
nézd, ahogy elesek, és ismét talpra állok,
nézd, ahogy tévedek, és elismerem.
Nézd, ahogy fényt eresztek a szobába reggel,
nézd a reggelt, amit velem töltesz,
nézd a lélegzetem a paplan alatt,
nézd az életem, ahogy mindennap megérint.

Miattad van az egész.

0 hozzászólás: