Átült az asztal túloldalára, és azt mondta, "nem akarom, hogy hozzámérj, mert megbántottál", aztán már csak kifelé bámult az ablakon egész este, összefűzött ujjaival támasztva állát. Szemeiben a dac vagy’ százévesnek tűnt, és bár rettentően kicsinyesnek tartotta a sértődöttséget, az mégis lassan végigfutott az ereiben, a feje búbjától, a nyakán keresztül, le a derekán át, egészen a lábujjáig. Megfeszítette a vállait, a combjait, a vádliját ez a gyerekes düh, és hagyta szétkaszabolni a józan gondolatokat is, felemészteni lassan a türelmet. Nem engedte, hogy megfogja a kezét, vagy hogy megsimogassa a csuklóját, nem használt semmiféle szó sem. Megsérteni egy Kost öreg hiba, kiengesztelni valódi kihívás.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése