Helikopterek zenélnek a fülemben,
rángatom ritmusukra a vállam,
de elég kinyújtanom a karom,
és máris én vagyok a helikopter, ha akarom.
Azt képzelem, hogy tudok zongorázni,
és minden billentyűt úgy érintek meg,
mintha volt szeretőim ajkai volnának.
És jó végre homályba veszejteni a kihasználót,
megszüntetni vakon vélt fontosságát,
és ismét kitárni a szárnyakat.
2010. október 4., hétfő
H
Csettintette Kinga dátum: 12:42 de.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése