Tépess le magadról mindent képzeletben.
Lökesd magad falhoz, szoríttasd csuklód fejed fölé,
kulcsoltasd lábad egy másik csípő köré.
Emeld pulzusod az egekig,
doppingold szíved a végtelenségig.
Táncolj, ússz mélyen,
ritmulj, facsarj egészen,
majd kapitulálva merészen,
hagyd el a süllyedő hajót,
még nem késő,
még nem félő.
2010. október 19., kedd
Nem szokom meg az édes illatot
Csettintette Kinga dátum: 12:09 de.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése