Milyen?

Olyan, mintha két ember lakna bennem. Az, aki az irodában dolgozik, és az, aki az irodán kívül LÉTEZIK.
Olyan, mintha apró horgok kapaszkodnának a pórusaimba. És minden hétfőn újra meg újra megrántaná valami idegen erő ezeket a horgokat, és én majd' SZÉTSZAKADOK.
Olyan, mintha azt érezném, létezik egy másik világ is, csak egy világon túli automata valamiért ide KÖPÖTT KI.
Olyan, mintha küzdenék saját magam ellen. Mintha büntetés volna, hogy huszonkét évesnek KELL LENNEM.
Olyan, mintha most is épp történne valami változás, de én nem akarnék RÉSZT VENNI BENNE.
Olyan, mintha abszolút egyedül volnék a földön, pedig újabb és újabb, fantasztikus emberek KERÜLNEK AZ UTAMBA.
Olyan, mintha folyton lemaradnék valamiről. Mintha már mindenhez túl KÉSŐ VOLNA.
Olyan, mintha már száz éve itt volnék. És olyan, mintha eszeveszettül keresném a KIJÁRATOT.