2007. április 28., szombat

V mint...

Vágyak vágyak vágyak
valóra válni vágynak
életszerelem élménye élénkít
megihlet mindenkor
hogy haladj
tovább töretlenül
támogatást társban találva
megmaradni mindig
annak akivé
teremtettél

2007. április 26., csütörtök

Lopott idő

Szedett-vedett papírhalmon kukorékol be a napfény
forróvízben filter fulladozik
csalánvirág illatú hajzuhatagba túr öt ujj
puha orcán zongorázik végig a másik öt
párbajoznak a selymes ajkak
csók a fegyverük
felülkerekedés
lefegyverzés
zongorázó ujjak kalácsként fonódnak egymásba
belecsókol a tenyerébe
lesodor egy szempillát
kihűl a tea
belenyúlik a reggelbe az éjszaka

2007. április 25., szerda

Apróbetűs rész

Valóságszagú élet | tengerében halvány királylány teste hullámzik | zaklatott buborékot lehel a szája | messze már a part

Csacsogás

Apró gödröcskéket másolt csuklója bőrébe a karlánc
a fekete gyöngyök a pulóver alá-fölé úsztak
hallotta ahogy a tanár torkán lecsobog a szomj ahogy nyel
s a harmóniacsöndbe már nem pofázott bele a szellőző
mormogása
beszippantják a tömeget a pláza orrlyukai
kábítás
ámítás
csábítás
befolyás
becsapás
marakodik hogy felfalja a vak népet
két nyeléssel csapdájának gyomrában találja magát
a bekebelezett tenyerén egyre nagyobb lyuk tátong
közben Afrikában gyerek hal éhen
míg már a nagymamák is happy mealt
vesznek a nyugdíjból az unokának
körömvirág
körömvirág
pókháló selyme csillog az arany Nap sugarában
táncol az égbolt
boldogság jő több lábon s személyesen kopogtat be
nemsokára
bárgyú arcú ember morbid szerelme
fogékonyság az ostobaságra
fájdalomként belé hasító oktalanság
túl lenni a mindennapokon sértetlenül
megmaradni annak aki
nem feladni az eszméket
értékeket
meggyőződéseket
elveket
hitet kovácsolni a lélek majálisán
csókot küldeni a végtelenbe
a Láthatatlanhoz

2007. április 24., kedd

Parázs

Kétszer kell levest melegítenem
míg egyszer megeszem
gondolta s megpiszkálta
a pirult szélű virslikarikákat
karikákat fest szeme alá
a fáradtság piktora
szemkörnyékápolás
csacsiság macera
bebeszélt arcpakolás
nyakában ér lüktet
nem felejti a harapást
képes lett volna
annyiért
ó mocskos testiség
vágyak ösztönök
hozzátok vissza józanságát
épp jókor
hogy ne kelljen bánnia
semmit
vagy ne sokat
Tiszában úszik végig lába
a városon
unott maszlag maskara
büdös barbár büdös buszon
tüdeje kilégzi a bagófüstöt
elromlott Itália
cigarettaautomatája
s a gondolat továbbszáll
s új áldozatot szed
követel
vadászik
ha nem rögtön kapja meg
mire a pillanatban vágyik
már elveszik a varázs
s erdőbarna szeméből a parázs
s kételkedve téblábol tovább
a lelkes buzgó ősi tűz nélkül
mely lelkét hajtja egyre
s másra
talál
folyton újat
de sosem jó semmi eléggé
várakozás
marakodás
pezsgő bor
mámor
fejhajtás kacsintás integetés
elmaradhatatlan
kacér optimizmus

2007. április 23., hétfő

Kassák Lajos után szabadon...

Keserűs szörnyű kávét hörpintett le kettőkor
borzongott tőle egész belseje
de megitta
hajnal négykor a négyeshatoson
végigsimított egy fekete a derekán
mielőtt leszállt
kiszívták hajából az illatot
lenézett a színpadról
mindenki meglepődött hogy csak 19
a welcome drinket az Astorián itta meg
rájött hogy mégsem szerelmes
abba akibe úgy gondolta
ABBA szólt a bárban mikor
az ismeretlennel ropta
ki azt súgta imádlak
felfaló csillogás bujkált a szemében
mint annak a másiknak
a következő helyen
szédült kicsit fél ötöt mutatott
a Nyugati nagy órája
fél hatkor már zuhany alatt
ázott le róla az esti piszkos
tánc nyoma
s szeméről a festék
pihend ki magad bulikirálylány
közel a második dobás
vállára ül hát a kötelesség
súlyos madara
fiatalság bolondság
hanyagság
mi is az hogy barátság
egy lélek mely két testben lakozik
jegyezte egykor egy bölcs öreg
mi is az hogy szeretet
mely hosszú tűrő kegyes
mely nem irigykedik nem kérkedik
nem fuvalkodik fel
mely nem cselekszik éktelenül
nem keresi a maga hasznát
nem gerjed haragra nem rója fel a gonoszt
nem örül a hamisságnak de örvend az igazsággal
mely mindent felfedez mindent hisz
mindent remél mindent eltűr
mi is az hogy szerelem
az Isten gyermeke tartozni kíván egy másikhoz
feltétel nélkül érte létezni
mi is az hogy félelem
elveszik a hit s bizalom Istenben
de azért tutto bene grazie
majd csak lesz valahogy az élet
hisz music is the key
és főzeléket evett hús nélkül
mert utálta aznap
almát eszem s ropog a fogam alatt
nem jöttél el
átverte
akkor bosszantotta
utólag kicsit sem sajnálja
hogy nem hagyta magát
bedőlni egy szemfényvesztő
21 évesnek
ki gyerek még
s hozzá mérten a Nő felnőtt rég
s ez már nem elég
régóta
régóta
több volna a kvóta
ha volna nem volna volna
három zsongta körül egy este
körülállták mint kiskatonák
s a Nő csak bólogatott
hessegette a bókokat
kerítőt játszott az egész társaság
de ő nem kért belőle
a felejtésre kényszer a legnagyobb átok
a remény hal meg utoljára
és a csótány
rock tombolt a fülében a buszon
az ütemre lépkedett hazáig
álmodik már délután is
két óra is elég hozzá
meddig lehet szeretni valakit
plátóian
lassan reményt vesztve
elméje játéka ellen tenni nem tud
hogy éjjel is őt látja már
és korán kel és feje fáj
és étvágya nincs
reggeli nélkül rohan el hazulról
a húsz-perc-késés nem marad el
instant leves lapul a táskában
és ásványvíz
délután jut eszébe hogy még nem evett
simogat a hajnal simogat a kezed
szeretem a szád és szeretem a szemed
hide-and-seek
aki bújt aki nem
karomban ébred az álomból egy másik
szerelem a neved szerelem a neved
a neved
a neved
a neved
second chance second chance
érzem időt elcsensz
a napjaimból de nem hagyom többé
pitypangos parkról közvetít
által vágtat a busz az Erzsébet-hídon
hát mégsem olyan rémisztő az
ott elől
mosolyog a mikrofonon
sweet sugar candyman
sikolt a fülében
a metrón
cigányasszony koldul karján csöpp gyerekkel
részeg otthontalan támasztja a falat
az aluljáróban
keresi önmagát
London
Prága
New York
Itália
húzza szívét
kis piros autó a másik álma
furikázna éjt nappallá téve
álmodik nyitott szemmel
jár a belvárosban
idős néni birsalma portékával
kínálja forró teát szerez a hideg késő téli estén
a néni fagyos keze felmelegszik
szeme midőn férfit lát mosolyogni
kisbabán
divatos cipellő
kajtatása hetek óta
s lám végül győzelem s birtoklás
s jöhet már a megnyugvás
valóban egy nagy kérdőjel volna az egész létnek
milljom mozzanata
{és íme kérdőjel}