2011. augusztus 13., szombat

Gyönyörű halott

Önmagam kitűnő társasága vagyok,
Arcom gyönyörű halott,
Lelkem már eszméletlen.
...
Beszorult szívem köré a levegő,
A vákuum markában szorítja,
Mellkasom fuldokló rabszolga.
...
Nincs folytatás.

2011. augusztus 11., csütörtök

Gyógyír

A néhány órával ezelőtt itt feltűnő hisztitömeget egyszerűen felejtsük el. Ha bárki olvasta is volna ez idő alatt, kérem, felejtse el ő is.
A mondások valóban mindig igazak. Az írás instant gyógyír. Kiborítottam magamból a frusztrációt, majd vettem egy istenien forró fürdőt, és a fejem máris ismét kitisztult.
Már hogy a fenébe ne hinnék magamban? Nem vagyok én akárki, nem vagyok én bárki.
Mindent el fogok érni az életben, amire csak vágyom. Mindent.
És természetesen pontosan tudom, mire vágyom.
Nem idegesítem tovább saját magamat a nyavalygásommal. Sem senki mást.
Igen, az erősek is elgyengülnek olykor. De eleget gyengélkedtem. Önmagam vagyok ismét.