Forrás

Teremteni egy forrást,

ahol a család szent,

és tiszteletben, szeretetben gyarapszik.

Szolgálni a természetet,

kérni őt, hogy fogadjon vissza,

mint hűtlen szeretőt.

Kedvében járni,

oltárán áldozni,

kincseivel elhalmozni

a lelket.

Hisz tudom,

megannyi külsőség között boldog nem lehetek.

Teremtek majd egy forrást,

hol a nap tüze

és a víz hűse

együtt,

édes, éltető, teremtő

szövetségben

burjánzik majd

örömömre.

 

Hullaszag

A legapróbb neszek - mindig a legapróbb neszek képesek a leginkább eltömíteni az áramlást.
Lassú pusztítással hígítják fel a nyugalmat,
gunyorosan nézik végig, miképp oldódik fel
a bizsergető, balzsamos csend,
s veszik oda a simogatás.
Felbőszül a szellem,
ordításra nyílik a száj,
maró sóként bánt meg minden egyes szó.
Leforrázott látomások, kiégett kedélyek hullazsákként csüngve
kapaszkodnak, tapadnak a villamoson.
Úsztatják a villamost a sínek,
ringatva áthatolnak a száraz testen,
száraz nyállal,
huhogó hullámok előttük,
s utánuk.
Duruzsoló lámpafény kel párbajra
a lisztes köddel,
tűsarok hasít a beton lelkébe,
kíméletlen karmolás,
hegesedő hegedűszó
mindahányszor koppan.
Fulladozik, öklendezik az alkony,
s a hajnal széthasadva hány hullákat a horizontra.

We are all fake

Január 2., és az emberek máris panaszkodnak a villamoson.

Miért nem indul, mire vár, miért nem megyünk, mit akarunk még itt.

Fázó derekak, feszülő köldökök, vizenyős szemek, kitágult fülek.

Egymáshoz szorulnak. Megizzadnak, megfáznak.

Kövér, vén kecskék lesik a manikűrözött, barack fenekű kislányokat.

Pubertás kölykök bámulják az anyák telt ajkát.

Tahó anyák, rossz nők, kellem, titok, finomság nihile.

Rozsdás mosoly a szomszédnak, arcéleknek mesélt sablonok.

Betokosodott kirakatok, megfásult bejáratok.

Megjátszott életek, kitalált kellemes ünnepek.

Hamisak vagyunk sokan.