2012. január 28., szombat

Forrás

Teremteni egy forrást,
ahol a család szent,
és tiszteletben, szeretetben gyarapszik.
Szolgálni a természetet,
kérni őt, hogy fogadjon vissza,
mint hűtlen szeretőt.
Kedvében járni,
oltárán áldozni,
kincseivel elhalmozni
a lelket.
Hisz tudom,
megannyi külsőség között boldog nem lehetek.
Teremtek majd egy forrást,
hol a nap tüze
és a víz hűse
együtt,
édes, éltető, teremtő
szövetségben
burjánzik majd
örömömre.

 

2012. január 19., csütörtök

Hullaszag

A legapróbb neszek - mindig a legapróbb neszek képesek a leginkább eltömíteni az áramlást.
Lassú pusztítással hígítják fel a nyugalmat,
gunyorosan nézik végig, miképp oldódik fel
a bizsergető, balzsamos csend,
s veszik oda a simogatás.
Felbőszül a szellem,
ordításra nyílik a száj,
maró sóként bánt meg minden egyes szó.
Leforrázott látomások, kiégett kedélyek hullazsákként csüngve
kapaszkodnak, tapadnak a villamoson.
Úsztatják a villamost a sínek,
ringatva áthatolnak a száraz testen,
száraz nyállal,
huhogó hullámok előttük,
s utánuk.
Duruzsoló lámpafény kel párbajra
a lisztes köddel,
tűsarok hasít a beton lelkébe,
kíméletlen karmolás,
hegesedő hegedűszó
mindahányszor koppan.
Fulladozik, öklendezik az alkony,
s a hajnal széthasadva hány hullákat a horizontra.

2012. január 3., kedd

We are all fake

Január 2., és az emberek máris panaszkodnak a villamoson.
Miért nem indul, mire vár, miért nem megyünk, mit akarunk még itt.
Fázó derekak, feszülő köldökök, vizenyős szemek, kitágult fülek.
Egymáshoz szorulnak. Megizzadnak, megfáznak.
Kövér, vén kecskék lesik a manikűrözött, barack fenekű kislányokat.
Pubertás kölykök bámulják az anyák telt ajkát.
Tahó anyák, rossz nők, kellem, titok, finomság nihile.
Rozsdás mosoly a szomszédnak, arcéleknek mesélt sablonok.
Betokosodott kirakatok, megfásult bejáratok.
Megjátszott életek, kitalált kellemes ünnepek.
Hamisak vagyunk sokan.