S a két tekintet ropogó vágya
töri össze a két ölelést
és szakadnak egymásba a lélegzetek
harap fájdalmasat magának az ösztön
és olvasztja gyönyörűségessé
hogy az egész egységes szép
egymásnak örüljön
és ősi táncában is lebegjen
az elmékben egy láthatatlan lelki mágnes
roppant és végtelen
2012. április 17., kedd
Roppant és végtelen
Csettintette Kinga dátum: 11:33 du.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése