2013. november 24., vasárnap

Kiragadok egy mondatot: Nem szeretem, ha ferde

A menekülés belül csiklandoz, az orromban.
Mármint, hogy menekülés-e?
Nem tudom, de most ez jutott eszembe. Nyilván azért, mert ilyesmit érzek.
De valóban, sokszor csempészi be magát, mintha véletlenül bors kerülne az érzékeny nyálkahártyára,
és nem hagyna nyugtot, irritálná hosszú-hosszú perceken, vagy akár órákon át.
És mostanában minden vasárnap délelőtt az jut eszembe, hogy mise.
Hogy régen, nagyon régen, amikor még nem voltam birtokában az akaratomnak teljesen,
a vasárnap a reggel 9 órás misével kezdődött. És utána ebéd. És utána délután.
Akaratom birtokában mostanában a vasárnap inkább cenzúrázatlan meztelenséggel indul el.
Jó. Várj, megigazítok egy képet a falon. Nem szeretem, ha ferde. Az olyan, mintha nem lennének rendben a dolgaink. Főleg, hogy a többi szigorú merőlegességgel ágaskodik a tapétán.
Minden a ninetofive hétköznapokból indul ki. Alá-fölérendeltségi játszma hétről hétre. Mert van ami basic, amitől eltérni nem lehet, mint egy vasbetonba hányt menetrend, ami köré építgetheted a maradék, cseppnyi szuflából a kis életed. Ültetheted a kis virágaid. Áztathatod a kis keménységeket.
Akkora nyűg már a vágyakozás.
A peronon rád zúdul egy látomás. Mert olyan váratlanul, hirtelen ér oda a szerelvény, hogy iramával víziót kreál. Hogy mennyire irgalmatlanul fájdalmas volna. Szóval eszedbe se jusson.
A nap végére kitágulnak az emberek. Plusz centiket képzelnek önnön térfogatukhoz. Ugyanis ugyanazon a soron este már csak négy-öt ember tud leülni, míg reggel hatnak is jut hely. Reggel még katonásan magunkba húzzuk a vonalainkat. De este már kinek tartsuk magunkat. Érdekes, hogy a leeresztett luftballonoknak kell annyival több hely.
A kételkedés az, akinek nem szabad ajtót nyitni. Ő a legkárörvendőbb fajta. Egyszerűen eldöntöd, mikor meglátod a kulcslyuk túloldalán, hogy ezt a senkiházit nem engeded be. Jobb lesz. Finomabb.
Korall, barack, lazac, mályva, pink, mahagóni, összekeverem, találjunk egy új árnyalatnevet.
Ne egyél kenyeret.
A kenyér kinyír.
Legeljünk. Levegőt.
Arassunk. Szerelmet.
Ültessünk. Egészséget.
Én nem írok. Mindezt csupán el akartam mesélni röviden.

0 hozzászólás: