A többi ember súlya

Csak lecsuktam a szemem, és máris előttem volt az egész,
az érzés, a tér, a szinte légüres,
előttem volt az utcakép,
a házé, melyben szememet lehunytam, hogy ezt lássam,
és sehol, de sehol egy lélek nem mutatkozott,
de éreztem is, hogy egyedül vagyok,
hogy tényleg, valóban senki nincs, csak én,
ott az utcán, a betonon,
hó fedett mindent, mégsem volt hideg,
minden maga volt az ideális,
elláttam a hosszú utca végéig tisztán, élesen,
szemüveg nélkül is, jé, hát nem is volt szemüvegem,
mert láttam mindent tisztán, élesen,
a levegő hihetetlenül tiszta volt, ahogy beszívtam,
a fények gyógyították szememet, bőrömet,
és az érzés, hogy egyedül vagyok, egyedül
az egész világon én, távol, borzasztóan kellemesen
távol a világ összes dolgától, vizsgaidőszaktól, egyetemtől,
tömegközlekedéstől, emberektől, pénztől, ábécétől,
zajtól, bűztől, káosztól végtelenül távol,
és minden őrületesen tiszta volt és friss, és érintetlen,
és egyedül voltam, csak sétáltam, egyszerűen csak
élveztem azt, hogy sétálok az utcán, egyedül, biztonságban,
tiszta, friss levegővel dagasztva a tüdőmet,
emlékszem, még egy finom selyemkendő is volt a nyakamra
kötve, és valami könnyű kabát a vállamon,
kifogástalan volt minden, ahová csak néztem,
és csönd volt, nyugalom, és hiába voltam én
az egyetlen egy lény, az egyetlen egy ember
az egész földön, egyáltalán nem féltem,
nem voltam magányos,
boldogságot éreztem, igazit, tisztát,
szinte elsírtam magam a mámortól,
aztán kinyitottam a szemem,
a sötét szobában feküdtem,
Ő mellettem, és szorított,
és elmeséltem neki, mit láttam,
és újra éreztem a többi létező ember súlyát a lelkemen,
de ő jönni akart velem,
fogva a kezem,
és éreztem, hogy uramisten, jóságos ég, mégis
tényleg, igen, tényleg rendben van most minden.

Olvasmány- és filmélmények *2012* - A vége

Csupán kis százalékban valósult meg ez a terv. Ugyan sok könyv és film maradt a listán, sok maradt le róla, és sok nem lett megemlítve, de mindegyik pompás élmény volt. Képregényolvasásba is kezdtem, egyelőre két sorozatot követek: The Walking Dead és Sweet Tooth, lévén, mániákus rajongója lettem a posztapokaliptikus sztoriknak.
Októberben kultúrszomjam az Operába vezetett, megnéztem a Karamazov testvérek balettelőadást. Egyszerűen fantasztikusan feltöltődtem, több ilyen kulturális kitérőt is beiktatok majd a jövőben. Decemberben kiruccantunk Bécsbe is az adventi vásárra, amiben a legjobb rész a világ legomlósabb desszertjének habzsolása volt a csodaszép, tradicionális Café Landtmannban.
Az újévben, azt hiszem, fordítva csinálom: nem lesz előre készített lista, csak azok lejegyzése lesz, amiket megnézek, elolvasok. Uccu!

KÖNYVLISTA
REGÉNY

* Stephen KING, Christine (január 19.)
* Stephen KING, Cujo
* Joe HILL, A szív alakú doboz
* Joe HILL, Szarvak (április 20.)
* Raymond CHANDLER, Kedvesem, isten veled!
* Gerald CLARKE, Capote
* Truman CAPOTE, In Cold Blood
* Willa CATHER, Az én Antóniám
* William S. BURROUGHS, Meztelen ebéd
* Władysław SZPILMAN, A zongorista
* Michael CUNNINGAM, Jellegzetes napok
* Kurt VONNEGUT, A titán szirénjei
* Thomas HARRIS, A bárányok hallgatnak
* Guy de MAUPASSANT, Egy asszony élete
* Attila BARTIS, A séta
* Walter MOERS, Az álmodó könyvek városa
* Polina DASKOVA, A téboly könnyed léptei
* Virginia WOOLF, Flush (június 27.) 
* Virginia WOOLF, Az évek
* Robert MERLE, Mesterségem a halál
* Erzsébet KERTÉSZ, Titkos házasság
* Paul TORDAY, Lazacfogás Jemenben
* Gustave FLAUBERT, Bovaryné
* D. H. LAWRENCE, Szerelmes asszonyok
* Éva BERNICZKY, A tojásárus hosszú napja
* Magdalena TULLI, Vörösben
* George ORWELL, Állatfarm
* Clive BARKER, Korbács
* Dezső SZABÓ, Elsodort falu
* F. Scott FITZGERALD, A nagy Gatsby
* Dezső KOSZTOLÁNYI, Édes Anna (március 22.)
* Dezső KOSZTOLÁNYI,  Pacsirta (április 6.) 
* Dezső KOSZTOLÁNYI, Aranysárkány
* Gyula ILLYÉS, Puszták népe
* Sándor MÁRAI, Egy polgár vallomásai
* Zsigmond KEMÉNY, Özvegy és leánya
* Milán FÜST, A feleségem története

* Mór JÓKAI, A kőszívű ember fiai (június 12.)
* György DRAGOMÁN, A fehér király (április 10.)
* Maj SJÖWALL-Per WAHLÖÖ, Az elveszett tűzoltóautó
* Ernest HEMINGWAY, Vándorünnep
* Joseph HELLER, Valami történt
* Edward O. WILSON, Az élet jövője
* John DOUGLAS, Sorozatgyilkosok  (szeptember 23.)
* Albert Sánchez PINOL, Hideg bőr (október 21.)
* Arthur MILLER, Az ügynök halála (december 11.)
* Edward ALBEE, Nem félünk a farkastól (december 14.)

NOVELLA
* Stephen KING, A mumus (január 27.)
* David H. KELLER, A pincerém (január 28.)
* Charlotte PERKINS GILMAN, A sárga tapéta (január 29.)
* Charles L. GRANT, Gyermekkacaj, oly édes (január 31.)
* Ray BRADBURY, The October Game (február 2.)
* Robert BLOCH, Lizzie Borden fejszét fogott (február 4.)
* Edward BRYANT, A fogak nyoma (február 3.)
* E. HEMINGWAY, Francis Macomber rövid boldogsága (február 13.)
* Ernest HEMINGWAY, Bérgyilkosok (február 13.)
* Mór JÓKAI, A két menyasszony (február 17.)
* Mór JÓKAI, Egy bál (február 18.)
* Andor Endre GELLÉRI, Trombitálnék (április 17.)
* Andor Endre GELLÉRI, A szent cilinder (április 17.)
* Andor Endre GELLÉRI, A vasutasházban (április 17.)
* Andor Endre GELLÉRI, A kis testvér (április 17.)
* Truman CAPOTE, A Diamond Guitar (november 7.)
* Shirley JACKSON, Sorsolás (december 1.)
* John CHEEVER, Óceán (december 12.) 
* John CHEEVER, Szomorú a karácsony (december 12.)
* John CHEEVER, Találkozás (december 12.)
* Bernard MALAMUD, Angyal Levine (december 12.)
* Eudora WELTY, A márványember (december 12.)
* Flannary O'CONNOR, Alig akad ma jó ember (december 12.)
* Raymond CARVER, Miről beszélünk, ha a szerelemről beszélünk (december 12.)

FILMLISTA

* Rosemary's Baby (1968) (december 16.)
* Ghostwatch (1992)
* Jerry Maguire (1996)
* Bel Ami (2012)
* The Innkeepers (2011) (március 7.)
* Gettómilliomos (2008) (február 6.)
* Chinatown (1974)
* A remény rabjai (1994)
* Száll a kakukk fészkére (1975)
* Casablanca (1942)
* Taxisofőr (1976)
* Vissza a jövőbe (1985)
* A bombák földjén (2008)
* The Tree of Life (2011)
* Red White &Blue (2010)
* Antichrist (2009) (február 7.)
* Coldfish (2010)
* District 9 (2009)
* Szkafander és pillangó (2007)
* A tetovált lány (2011) (március 11.)
* Melankólia (2011)
* Up in the air (2009)
* Előzés (1962) (március 11.)
* Beautiful Boy (2010)
* Biutiful (2010)
* Mientras duermes (2011) (március 25.)
* Azok a csodálatos Baker fiúk (1989)
* Az ember, aki túl sokat tudott (1956)
* Encounters at the End of the World (2007) (február 11.)
* Dancer in the dark (2000) (augusztus 31.)
* Jurassic Park (1993) (március 6.)

* The Lost World: Jurassic Park (1997) (március 7.)
* Jurassic Park III (2001) (március 7.)
* The Devil Inside (2012) (március 16.) 
* The Brood (1979)
* Blue Velvet (1986)
* The Woman in Black (2012) (április 14.)
* The Crazies (2010) (április 14.)
* Piranha 3D (2010) (április 14.)
* Galaxy of Terror (1981) (június 20.)
* The Return of the Living Dead (1985) (június 25.)
* Bait (2012) (szeptember 22.) 
* Skyfall (2012) (november 3.)
* Sinister (2012) (november 18.)
* Deathtrap (1982) (november 17.)
* Jaws (1975) (szeptember)
* Killer Joe (2011) (december 27.)
* Intouchables (2011) (december 28.)
* The Omen (1976) (december 31.)

Nem árvul tovább

Éhes szájakon át rikoltva ébred, száraz torkokat hámlaszt a szomjúság.
Könyökeit körmeivel kapargató,
koldulgató, köhögcsélő kreppbőrű apó
hozzáleheli halálát a hajnalhoz.
Pirkadó piktor piros patakként puhító pompával
kelti elevenre a vacogó háztetőket.
Gallyak között gurgulázó, apró tollú szárnyasok
újszülött reggeli ízeltlábú csemegéhez tolakodva gyülekeznek.
Fekete folyamban mosó, éhes fenekű fekete asszonyok
verejtékükkel etetik a hetvenkedő kedvű vizet.
Ábrándozó áriát hallgatnak,
míg szisszenve egymásra rogynak a ragyás rönkök,
táncoltak ők is hajdanán hajnalig.
De csitt, elhallgat az ária, megfeszül a csendnek zaja,
ordítva ösztökél életre az élet.
Nyikorogva átszületik a pocsolyavalóságba
a hetvenkedő kedvű víz gallérján az árva,
árván kong a hátrahagyott forró barlang,
árván ázik a mosnivaló ruha.
S most mindjárt, foszló tenyerű fekete asszony
erős megadással, odaragadással,
a mosnivaló ruha sem árvul tovább,
magába öleli az árván kitört árvát,
pompázatos életvörös színt öltenek fel kettesben.
Víg igézet, megigézve megidézlek.

Kinézek

Muslincás kávéba fullad szombat reggel az eszem.
Zaccot pattogtatnak a fogak,
tejszínt izzad a nyelv.
Bájosan rút kabátba öltöztek kint a levelek,
végtelen kitartás,
kapaszkodnak még a fákra.
Hamuszürke dolmányukat hetvenkedve viselő
varjak károgják tele a selyemfelhőket,
oly magas, mámoros megmártózás.
Acélosan válaszol az aszfalt már ilyenkor,
fagyosan kopogtatja vissza a cipők sarkát.
Amott még sárgazöld levelek tajtékot, ingoványt
játszanak, nem engedik tova a finom illúziót.
Kopaszodó, öreg törzsek,
roppant, görcsös idősek
csoszognak át a hajlaton,
egy csípős, csókos hajnalon,
most száll messzire az utolsó
V-betűs küldöttség az égen.

Mert az elgyengülés nem válhat létezővé

Mintha a távolban, ahol a Nap éppen lenyugszik, aranymocsárként beleolvadva a sík vidékbe, valamilyen ünnepély volna, nagy esemény, csodás, káprázatos. Magához ragasztja a tekintetet, a távolba meredőt, a vágyakozót, a sóvárgót, az elveszettet. Biztat és invitál, megnyugtat, még visszatér. De titkos az ünnepély, fürkészésnél több nem engedett, nézni, de érinteni nem. S bár vákuum is lehetne, termékeny özön inkább, sárgálló, titokzatos.
Az ébredő fák zöldje, a tavaszi Duna szürkés lelkesedése, a rakparti villamosok sárga féltékenysége. Mind együtt iramlanak a város szívét vérerekként szőve át. Fájdalmas, de áldásos a kilégzés. Víg és könnyes minden alkonyat. Érzed, ma is elengedsz valamit, hagyod eltávozni, egyszerre tudod azt is, valami egészen új, egészen erős keletkezik a helyén rögtön. Mert az elgyengülés nem válhat létezővé.

Teljesen

Minthogy az álmokban megtörténhet minden,
tűz perzseljen a délsarki égen,
s fagyjon a levegő egyenlítői vidéken,
zsiráf, s elefánt ússzon tengerben,
cápa szálljon az egekben,
napraforgó holdnak feleljen,
minden erdő sóhajtva lebegjen,
madár földbe gyökerezzen,
sivatag táncolva pezsegjen,
holland éljen a hegyekben,
svéd óvatlanul vezessen,
olasz éljen csendesen,
beteg senki se lehessen,
rendesen mindenki ehessen,
egyedül senki se leleddzen,
szívben béke szülessen,
és mint ahogy rendesen,
szerethessek teljesen.

Roppant és végtelen

S a két tekintet ropogó vágya
töri össze a két ölelést
és szakadnak egymásba a lélegzetek
harap fájdalmasat magának az ösztön
és olvasztja gyönyörűségessé
hogy az egész egységes szép
egymásnak örüljön
és ősi táncában is lebegjen
az elmékben egy láthatatlan lelki mágnes
roppant és végtelen

Mama

Elképzeltem, próbáltam, a hiányát. Milyen lesz majd egyszer, mikor már nem jön át délután 5 óra magasságában, hogy megnézze, elmosogatott-e valaki, levitte-e a kutyát valaki, ki van itthon, ki nincsen. Megpróbáltam elképzelni, milyen lesz majd egyszer, mikor már Ő is kint fekszik a két nagyapámhoz csatlakozva a hideg, kemény földben. Ahová annyiszor mondtam, hogy biciklivel ki fogok járni. Megpróbáltam elképzelni, milyen lesz majd, ha megszűnik a mindennapos jelenlét, és az életünkben az évente kétszeri-háromszori temetőlátogatásra csökken vele a kapcsolat. A kapcsolat. Ami megszűnik majd egyszer, és magával viszi a mindennapos jelenlétét.

Nem akarom még elképzelni.

Inkább most megpróbálom, hogy másképp állok hozzá, és szépen elkezdem ismét értékelni úgy felnőttként, mint ahogy gyerekként tettem. Mert ez az egész nem is olyan rossz, mint ahogy most látom. És nem akarok még egy tételt a listámra, amit megbánhatok később, nem akarok még egy tételt karcolni, ami már túl késő lesz.

Addig kell, amíg itt van. Addig kell szeretni. Igazán.

Én

Tanulni fogok. A létező összes értelemben.
Megismerés és megtanulás. Hasznosítás.
Szellemi és lelki profit.
Meg akarom ismerni magamat.
Meg akarom ismerni, milyen lehetek, mikor erőm teljében, képességeim maximumán állok.
Szeretem és szeretni is akarom testem minden rezdülését.
Ismerni és megismerni akarom testem korlátait, képességeit.
Leszokom róla, hogy olyat tegyek, olyannal, vagy olyasvalakivel foglalkozzam, aki, ami nem tesz jót nekem.
Arra fókuszálok majd, mi az, ami viszont jót tesz. Nekem.
Megismerek és felfedezek új dolgokat, tájékozódom.
Meghozok majd fontos döntéseket.
Teljesítek fontos feladatokat.
Kitűzök újabb célokat.
És elérem őket.

Boldog vagyok. Boldog leszek. Boldoggá teszek.

Most már mindig.

Lángok

hiába izzó,
hideg minden részecske, mely pihés bőrét falja.
most már tényleg nem lát.
szeme helyén felcsapnak a lángok,
pörkölődik minden pillája.
homlokába égnek a barázdák,
vigyázzba álló ráncok.
lángnyelvek nyaldossák kéjesen a gödröcskéket,
parázs pirítja az ajkakat.
az apró fülek,
mint lehullott mélyvörös rózsaszirmok,
szegélyükön pöndörödnek.
karmolgatják a csuklókat,
csiklandozzák a bokákat,
puha, fényes, selymes bőrt
esznek és szeretnek
a lángok.

Forrás

Teremteni egy forrást,

ahol a család szent,

és tiszteletben, szeretetben gyarapszik.

Szolgálni a természetet,

kérni őt, hogy fogadjon vissza,

mint hűtlen szeretőt.

Kedvében járni,

oltárán áldozni,

kincseivel elhalmozni

a lelket.

Hisz tudom,

megannyi külsőség között boldog nem lehetek.

Teremtek majd egy forrást,

hol a nap tüze

és a víz hűse

együtt,

édes, éltető, teremtő

szövetségben

burjánzik majd

örömömre.

 

Hullaszag

A legapróbb neszek - mindig a legapróbb neszek képesek a leginkább eltömíteni az áramlást.
Lassú pusztítással hígítják fel a nyugalmat,
gunyorosan nézik végig, miképp oldódik fel
a bizsergető, balzsamos csend,
s veszik oda a simogatás.
Felbőszül a szellem,
ordításra nyílik a száj,
maró sóként bánt meg minden egyes szó.
Leforrázott látomások, kiégett kedélyek hullazsákként csüngve
kapaszkodnak, tapadnak a villamoson.
Úsztatják a villamost a sínek,
ringatva áthatolnak a száraz testen,
száraz nyállal,
huhogó hullámok előttük,
s utánuk.
Duruzsoló lámpafény kel párbajra
a lisztes köddel,
tűsarok hasít a beton lelkébe,
kíméletlen karmolás,
hegesedő hegedűszó
mindahányszor koppan.
Fulladozik, öklendezik az alkony,
s a hajnal széthasadva hány hullákat a horizontra.