2010. március 9., kedd

Gúnya

Utálom, hogy a folyton fölényesek
sosem köszönnek vissza,
és utálom, hogy balga magam
mégis mindig köszön nekik.
Ki akarok bújni most a bőrömből,
vegye föl más,
viselje, érezze, milyen a nyomás.
Én láthatatlan meztelen leszek,
nem érhetnek hozzám kezek,
nem nézhetnek végig szemek.
Nincsenek emberek,
nincsenek taktikák,
nincsenek praktikák,
nincsenek társadalmak,
nincsenek normák,
nincsenek igazodások,
nincsenek közeledések,
nincsenek távolodások,
nincsenek habarodások,
nincsenek határok,
nincsenek koloncok,
csak TE vagy, csak ÉN vagyok,
csak MI vagyunk,
s levetett bőrünk alatt igazi önmagunk.

0 hozzászólás: