2010. március 16., kedd

Varázs, hamvadó valóság, és mégsem

Néhány nappal ezelőtt jutott hozzám Yonderboi Shallow and Profound című, 2000-ben megjelent albuma. Korábban csak hallottam a zenészről, de közelebb sosem merészkedtem a munkáihoz. Nem is az elejétől, illedelmesen végighaladva faltam fel a számokat, hanem rögtön a közepébe csaptam {mint úgy általában mindennel}: a szerencsés spontán kiválasztott darab a Sinking Slowly lett. Merem állítani, hogy az egész album legkiválóbb részecskéje ez a magával süllyesztő dal.
Nem állhattam hát ellen a kísértésnek, hogy iménti sétámhoz is fülembe tapasszam ezeket a magával sodró dallamokat. El lehet képzelni, milyen élmény a majdnem kihalt, késő esti utcákon barangolni egy ilyen aláfestő zenével, maximum hangerőn a 'háttérben'. A cigarettafüst már csak koktélcseresznye.
Ha őrültségemet fokozni kívánom, az ilyen momentumokban egyszerűen elpusztíthatatlannak és a mocskos valóságon kívül esőnek érzem magam.



Nem utolsó sorban megjegyzem, a Sinking Slowly az eddig valaha hallott zenék közül felkerült a szexis számok listájára {többek között a Massive Attack Angel című klasszikusa mellé}. Képzelőerő térhódítása indul...

0 hozzászólás: