2010. március 19., péntek

Leheletnyi

Baszni mocskosul egyszerű - mint önkényesen kijelenteni, hogy író vagy.
Ősi, eredendő ösztön válik zsarnokká feletted,
már nem is gondolkozol, nem keresel értelmet,
csak csinálod,
s magával tép a kefélés egyszerű özöne.
Szétrakja a lábaidat, fel a kezekkel,
feszítés, feszülés, feszültségszületés.
És egyáltalán nem érzed azt,
hogy fel akarnád őt, a benne netán rejlőt fedezni.
Na, de alkotva, hazugságok és megjátszások pókhálójából
kivetkezve
szeretkezni,
mikor emlékszel, mikor számítasz
ujjbegyeinek rugalmas húsára,
mikor lelassítasz, rácsodálkozva
arcának borostáira, szemének szavára,
nem egyszerű - itt már magad kell legyél.
Mint papírodon a tollad,
oly finoman ír körmöd a mellkasán.
És ádámcsutkájára leheled a reggel
első mosolyát.

0 hozzászólás: